Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


SZEXUALITÁS ÉS TÁRSADALOM

Az  emberi  szexualitást  nem  csupán  az  ösztönök  írányítják,  hanem  a társadalmi  hagyományok  és  szokások  is  formálják.

Tévedés  lenne  szexualitásunknak  kizárólag  a  szaporodási  ösztön  eredményének  tekinteni.  A  belső  ösztönök  parancsát  az  ember  esetében  folyamatosan  formálják  a  társadalmi  hagyományok  és  az  előző  nemzedék  erkölcsi  normái.Valamennyi  társadalmi  csoprtnál  felfedezhető  az  a  törekvés,  hogy  a  szexualitást  jellegzetesen  emberivé  formálják,  és  az  ne  csupán  a  közösülés  vágyára  korlátozódjon.

Az  ember  szexulis  magatartása  különlegesen  összetett  és  egyedülálló  viselkedésmód.  Gondolkodjunk  csak  az  általában  jellemző  rendkivűl  hosszú  udvarlási  időszakra,  vagy  arra,  hogy  szexuális  aktivitásunk  nem  csupán  a  fogamzásra  alkalmas  napokra - a  peteérés  időszakára - korlátozódik.  Azt  sem  szabad  elfelejtenünk,  hogy  a  szexualitás  minősége  milyen  központi  szerepet  játszik  érzelmi  életünk  alakulásában.  Mindez - a  a  szexualitáshoz  kapcsolódó  társadalmi  elvárásokkal  együtt - valójában  egyetlen  célt  szolgál :  azt  hogy  az  ember  hosszú  távú,  szoros  kapcsolatokat  teremtsen,  vagyis  családot  alapítson.  Mind  a  mai  napig  a  család  intézménye  a  legalkalmasabb  arra,  hogy  az  utódokról  megfelelően  gondoskodhassunk.

 

Társadalmi  korlátok.  

A  kultúrtörténet  rengeteg  példát  mutat  arra,  hogy  mennyire  eltérőek  a  szexualitás  iránti  társadalmi,  emberi  magatartások.  Az  ősi  Izraelben  például  büntették  a  házasságtörést,  a  maszturbációt  és  a  homosexualitást,  míg  a  régi  görögök  teret  engedtek  a  szexualitás  szabados  formáinak.  A  kereszténység  elterjedésével  újra  elítélték  és  büntetni  kezdték  a  nemiséggel  kapcsolatos  ,,bünöket",  a  szex  valamiképpen  elítélendő  cselekedetté  vált.

A  16.  századtól  erősödött  meg  és  él  a  mai  napig  a  szerelem  idealizált  felfogása :  a  nő  számára  egyetlen  férfi  létezik.   A  19.  századtól  a  viktoriánusok  hatására  az  emberek  egyre  prűdebbek  lettek :  a  szex  visszataszítóvá  és  tabuvá  vált.  A  20.  század  ellentmondásaira  elég,  ha  felidézzük  az  egypártrendszerű  országokban  ,,előírt"  monogám  kapcsolatokat  és  a  ,,szabad  szerelem"  időszakát  az  Egyesült  Államokban.  Furcsa  módon,  attól  függetlenül,  hogy  éppen  szabadossá  vagy  elnyomottá  igyekezték-e  tenni  a  nemiséget,  a  prostitúció  mindig  virágzó  üzletágnak  bizonyult.

Nem  véletlen,  hogy  kulturális  örökségünknek  köszönhetően  a  nemiséghez  kapcsolódó    érzéseink  mind  a  mai  napig  ellentmondásosak. Az  erkölcsi  szabályok  a  látszolagos  nyíltság  ellenére  is,  még  mindig  nagyon  eltérőek  :  míg  például  Amszterdánban  virágzanak    a szexüzletek,  addig  egyes  arab  országokban  elfedik  arcukat  a  nők  és  szigoruan  büntetik  a  házasságtörést.

 

A  szex  és  a  média

Úgy  tűnhet,  hogy  felszabadító  az  a  nyíltság,  amit  napjaink  kultúrája  tár  elénk  a  szexualitás  terén.  Ez  bizonyos  szempontból  igaz  is.  Csakhogy  a  média  szinte  kizárólag  szép  embereket  mutat  be,  akik  bármikor  képesek  szenvedélyesen  szeretkezni.  A  szexet  sokszor  a  férfiak  szemszögéből  írják  le,  ezzel  kialakítva  a  jellegzetes  sztereotípiát,  miszerint  a  nőt  uralni  kell.  Arról  nem  is  beszélve,  hogy  túlhangsúlyozzák  a  szexualitás  testi  vonatkozásait  a  lelkiekkel  szemben.

Mindezek  hatására  az  emberek  egy  része  saját  szexualitását  elégtelennek  minősíti,  önbecsülése  csökken,  gátlásos  lesz,  míg  mások  a  hamis  képek  hatására  gátlástalanná  válnak,  fellazítják  emberi  kapcsolataikat.

Ne  feledjük,  hogy  az  emberi  szexualitás  ezerarcú.  A  boldogsághoz  vezetrő  út  nem  a  média  által  bemutatott  normák  követése,  hanem  saját  tulajdonságaink  felfedezése  és  kibontakoztatása.

 

 A  nemek  vonzása

Életünk  során  több  ezer  emberrel  akad  dolgunk.  Mi  vonz  hát  minket  a  nagy  őhöz,  s  mi  történik,  ha  végül  szemtől  szembe  kerülünk  vele?

A  személyes  szexuális  vonzódás  mintáját  a  kora  gyermekkori  másokkal  való  együttélés  befolyásolja :  a  nagyapa  illata,  az  anya  hajának  cirógató  hatása,  a  nagynéni  puha  bőre,  a  sztomszéd  gyerek  szemei  a  titkos  játékoknál.  Ezek  az  érzéki  benyomások  formálják  szexuális  igényünket,  vésődnek  a  tudatunkba -  általában  nem  is  tudunk  irántuk  érzett  sóvárgásunkról.  Amikor  felnőttkorban  olyan  emberrel  találkozunk,  akinek  hasonló  tulajdonságai  vannak,  fenti  érzéseink    újraélednek,  és  szexuális  szenvedélyé  válnak.

Noha  elméletben  több  ezer  lehetséges  partner  áll  rendelkezésünkre,  választásunkat  számos  tényező  korlátozza.  Legelőször  is  azok  jönnek  számításba,  akikel  mindennapjaink  során,  iskolában,  munkahelyen  találkozunk.   Legtöbb  ember  ugyanabban  a  városban,  faluban  vagy  ugyanazon  az  egyetemen  találja  meg  a  párját,  aki  általában  ugyanabban  az  etnikai  csoportba  tartozik.  Partnereink  műveltségi  szintje  is  általában  megegyezik  a  sajátunkkal.  Sokan  a  hasonlóságot  tartják  vonzónak,  míg  mások  az  ellentéteseket.

 

Zsák  a  foltját

Vannak,  akik  korábbi  szerelmeiket  keresik  minden  új  kapcsolatukban.  A  tudományos  kutatások  eredménye  azt  mutatja,  hogy  a  széles  e  világon  számba  jöhető  partnerek  közül  választásunk  valójában  kb.  15  főre  korlátozódik,  akiknek  külseje,  műveltsége,  iskolai  végzetsége,  valamint  bőrszíne  megfelel  elvárásainknak,  s  ami  a  legfontosabb,  megközelíthetők,  az  az  kapcsolatba  kerülhetünk  velük.

Az  élettapasztalatok gyarapodásával  a  választás  egyre  nehezebb  lesz.  Fiatal  korban  könnyebb  szerelmeket  szőni,  hisz  számtalan  alkalom  kinálkozik  a  párkeresésre.

 

A  nemek  vonzása

Tanulmányaink  befejeztével  a  helyzet  megváltozik.  A  munkahelyen  elvileg  ugyan  sok  alkalom  adódik  szerelmi  kapcsolatok  létasítésére,  a  gyakorlat  azonban  az,  hogy  a  legtöbb  munkatárs  foglalt.  Választási  lehetőségeink  köre  idővel  tehát  egyre  jobban  beszűkül.  Az  is  igaz,  hogy  manapság  a  válások  száma  növekedőben  van,  sokan  szabadulnak  fel  újra  a  társkeresők  számára.  Ott  vannak  azonban  az  előző  házasságokból  származó  gyermekek.  Bármilyen  szomorú  is,  de  éveink  számának  gyarapodásával  kapcsolataink  is  egyre  szövevényesebbé  válnak.  Egy  biztos,  a  ststisztikai  adatok  és  a  tetszetős  elméletek  a  párválasztás  meghatározó  okairól  mit  sem  érnek,  ha  szembe  találjuk  magunkat  az  Igazival. 

 

A  vonzalom  testi  jelei

A  nagy  ővel  való  találkozás  elsöprő  érzelmi  élmény  lehet,  adranalinszintünk  megemelkedik,  a  szívünk  nagyot  dobban,  s  pupilláink  kitágulnak.  Érintése  áramütésként  járja  át  testünköt.  Eleinte  félszegen  viselkedünk  jelenlétében,  ugyanakkor  érzékeink  is  kiélesednek.  Még  a  Kedves  sajátos  illatától  is  megrészegülünk.  Testünk  gyakran  elárúl  bennünköt :  a  férfiaknál  erekció  lép  fel,  a  nők  mellbimbója  megmerevedik  s  hüvelyük  benedvesedik.  Mivel  az  ilyen  pillanatok  során  hormonok  árasztják  el  szervezetünket,  bőrünk  kipirosodik.  Van,  aki  a  nyaka  tövéig  elpirul.  Csoda-e  hát,  hogy  mindeközben  furcsán  is  viselkedünk?

Ha  szerelmünk  beteljesedik,  a  kezdeti  bizonytalanság  után  a  hetedik  mennyországban  érezzük  magunkat.  Viselkedésünk  mergváltozik.

Mi  hát  a  nemi  vonzalom  titka?  Annyi  biztos,  hogy  a  szerelmi  szenvedély  a  nemzés  ősi  ösztönét  szolgálja.  Valamennyiünket  úgy  programoztak,  hogy  biztosítsuk  az  emberi  faj  fennmaradását.  E  nélkül  kipusztulna  az  emberiség.

                                              ----------

 

A  gép  nem  csodafegyver

Az    elmúlt  50  évben  a  modern  technika  fejlődésének  köszönhetően  egyre  több  és  egyre  ,,finomabb"  diagnosztikai  eljárást  fedeztek  fel.  A  scanner -  ez  a  számítógéphez  csatlakozó  készülék -  már  alig  emlékeztet  az  50-es  évek  tűdőgyógyászai  által  használt  röntgengépekre.  Az  utóbbi  két  évtizedben  mindennapos  vizsgálatok  eszköze  lett  az  ultrahang-diagnosztika  is.  Egyre  inkább  elterjednek  az  üreges  szervekben  (vérerekben  is)  kivülről  bevezethető  apró  ultrahangvizsgáló  készülékek.  A  velük  végzett  vizsgálatok  fontos  információkat  nyújtanak  a  szervek  állapotáról  vagy  az  esetleges  kóros  elváltozásokról.

A  gépek  nem  csodafegyverek,  hanem  a  felismerést  és  az  ítéletalkotást  segítik.  Továbbra  is  elsősorban  az  orvosi  vizsgálat - a  megfigyelés,  a  megtekintés,  a  tapintás - révén,  a  tünetek  alapján  állítják  fel  a  diagnózist.

 

Egyéni  eltérések

Az  orvosnak  a  beteg  vizsgálata  során  oda  kell  figyelnie  az  emberek  külömbözőségire,  tehát  nem  lehet  mindig  szigorúan  ragaszkodni  a  ,,normális"- hoz.  Az  egyének  külömbözőségének  egyik  legérdekesebb  példája  a  situs  inversus.  Az  ilyen  betegek  szíve  és  valamelyik  zsigeri  szerve  (a  máj  vagy  gyomor)  pontosan  az  ellenoldalon  található,  mint  amit  a  ,,normális"  anatómiai  felépítés  diktálna :  a  szív  tehát  jobbra,  a  máj  balra,  a  gyomor  pedig  szintén  jobbra  helyezkedik  el.

Néha  a  vizsgálati  eredmények  eltérnek  a  megszokottól,  de  a  páciensnek  még  sincs  kutya  baja  se.  A  laboratoriumok  által  megadott ,,normális  mennyiségek"  az  egész  95%-ában  talált  átlagértékeken  alapulnak.

A  diagnosztikai  eljárások  mindössze  eszközök  a  kórismét  megállapító  orvos  kezében.  Maga  a  diagnózis  az  orvos  műve,  aki  a  beteg kikérdezésével  és  a  vizsgálati  eredményekre  támaszkodva  állapítja  meg  a  kórismét.  A  téves  emberi  és  nem  technikai  eredetű.  A  beteg  röntgen,  endoszkópos